FESTÉSZET

BEVEZETŐ

A nagybányai iskola színe-java, mesterek és tanítványok  zsidó származásuak : Fényes Adolf, Iványi Grünwald Béla, Berény Róbert, Tihanyi Lajos (Párizsba emigrált), Czigány Dezső, Orbán Dezső (1939-benAusztráliába menekült), Pór Bertalan, Lesznai Anna és Moholy-Nagy László (az USA-ba költöztek), Czóbel Béla (magát nem tartotta annak), Fémes Beck Vilmos és Beck Ö. Fülöp, Perlrott Csaba Vilmos (munkaszolgálatos),Farkas István (Auschwitzban pusztult el), Scheiber Hugó, Kádár Béla és Bálint Endre (megjárták a munkaszolgálat poklait), Ámos Imre (elpusztult), Gedő Ilka és Ország Lili (gettótúlélők). "

 

ZSIDÓ SZÁRMAZÁSÚ MAGYAR FESTŐK

ÁMOS IMRE

"Egyre többször olvassa az ember kritika helyett, hogy ki zsidó, kinek a felesége az és így tovább. Mintha egy művésznek nem a művészete lenne vallása és hite, mellyel az emberiséget tiszteli és szolgálja."

1907. december 7-én született Nagykálóban, Ohrdrufban ( Németország) halt  meg  1944-ben, magyar festőművész, Anna Margit festőművész férje. A Műegyetemen, majd a 1929 és 1935 között a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula volt a tanára. 1931­- től kezdve szerepelt kiállításokon, gyakran feleségével együtt. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) választotta tagjává.

                               

 Ettől fogva minden nyáron Szentendrén alkotott. 1938-­ban a Nemzeti Szalon tagja lett. Kezdetben a posztimpresszionizmus (Rippl­Rónai József és a Nabis­csoport hatása) volt jellemző művészetére. 1937- ­ben Párizsban járt, ahol megismerkedett Marc Chagall­lal. Ettől kezdve művészetére az álomszerű ábrázolás, a második világháború alatt pedig a rettegés, a félelem megjelenítése vált jellemzővé. 1940­-től haláláig – kisebb megszakításokkal – munkaszolgálatos volt. 1944 őszén a szolnoki munkatáborból Budapestre került, felesége még találkozott vele a Lehel úti kaszárnyában. " Akkor adta feleségének az utolsó még meglevő munkáit tartalmazó vázlatkönyvet, melyet a szolnoki táborban rajzolt tele. Idegszál vékony vonalak alkotják ezeket a szívbe markoló ábrázolásokat, egy már mindenről lemondó lélek utolsó, félénk rezdüléseit az élet, a fény felé."1944 nyarán Németországban, feltehetően egy szászországi táborban halt meg. (Halálának pontos időpontja nem ismert.)

   

RÉSZLET ÁMOS IMRE NAPLÓJÁBÓL
"Hideg szobában didergek náthásán, már elszoktam (négy évi meleg lakás után) a fázástól. Most újra megtanulom majd, de nem is az a legfontosabb, mert a hideg ellen beburkolódzhat az ember melegebb rongyaiba, de nem bírja kizárni azt a dermesztő hideget, amely a tespedés, a közhangulat, kultúrálatlan emberüldözés stb. miatt rakódik a lelke körül. Hat hete nem dolgozom, nincs külön szobám, és nem bírom rászánni magam, hogy a kályha és szekrények mögé elrakott tekercseket elővegyem. ... Mit is festhetnék most, ha lenne is hol? Nem bírom kizárni magamból a körülöttem levő élet komiszságát."

BÁLINT ENDRE

A lélek kisebzettségének, a félelmek marólúgjának, a halálfélelem belső, idegesen megremegtető következményeinek együttese hozta volna létre képeimet, és volt bátorságom....szinte közszemlére tenni önmagam, íme, ez vagyok én.

 

Budapesten született 1914. október 27-én, festő és grafikus, a modern magyar művészet, az avantgárd egyik legjelentősebb alakja. 1914­-ben értelmiségi zsidó családban született, apja, Bálint Aladár a Nyugat ismert képzőművészeti kritikusa volt, nagybátyja Osvát Ernő. (Nővére, Bálint Klára Szerb Antal író és irodalomtörténész felesége lett). 16 éves korában felvették a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola grafikai osztályába, reklámgrafika szakra, de hamarosan kiderült, hogy a festészet iránt is erősen vonzódik. Húsz éves korában három hónapra Párizsba utazott, az ott megismert modern festészet kötelezte el későbbi pályáján.

Zsidó temető1933 nyarán Bálint Endre elszegődik napszámosnak a rákoskeresztúri zsidó temetőbe. Ez későbbi műveire kiható élményt jelent számára.

Hazatérése után, 1935-­ben Vaszary János magániskolájában megismerkedett Vajda Lajossal, akivel hamar emberi­művészi barátságot kötött. 1936-­ban Aba­Novák Vilmos magániskolájában tanult. Szentendrén Vajda Lajos és Korniss Dezső köré sok fiatal festő tartozott 1937­-től 1940-­ig, köztük volt Bálint Endre is. 1936­-ban megbetegszik tüdőbajban. 1938­-ban rendezik meg első gyűjteményes kiállítását a Tamás Galériában. Ettől kezdve a modern magyar művészet fejlődésével foglalkozó kritika figyelmének középpontjában állt, főként a jelentékeny műtörténész és ­kritikus, Kállai Ernő becsüli sokra. A háború és munkaszolgálat megpróbáltatásai után, 1945-ben az újrakezdés lendületével kapcsolódott be a művészeti életbe. 1945­-ben az Európai Iskola nevű művészcsoport egyik alapító tagja.  1948-­ig évente gyűjteményes kiállításon szerepel. 1947-­ben hosszabb időt tölt Párizsban, megismeri André Bretont, és részt vesz a Nemzetközi Szürrealista Világkiállításon. Idehaza 1956-­ig nem rendezhetett kiállítást, a tiltott kategóriába került.1957 és 1962 között Párizsban élt. Itt készültek híressé vált Biblia­illusztrációi. 1962 után Magyarországon fokozatosan átkerült a tűrt kategóriából a támogatottba. Számos kiállításon vett részt képeivel külföldön, majd itthon is. Élete utolsó évtizedében minden lehetséges kitüntetést megkapott, halála előtt a Kossuth-díjat is. 1986-­ban tüdőbajban halt meg, hosszú betegeskedés után, még alkotóereje teljében.

     

BARÁT MÓR

Lustig családnéven 1880. március 15-én a Debrecenhez közeli Sárándon született, festő és grafikus. 1903-1904-ben Münchenben, illetve Berlinben képezte magát. Egy ideig grafikusként dolgozott Németországban. Hazatérve Erdélyben és Marosvásárhelyen dolgozott, majd festőiskolát nyitott Nagyváradon. Első kiállítása 1912-ben volt Budapesten. 1944-ben Auschwitzban halt meg.

A KÉPNÉZEGETŐ NAPLÓJA
Többféle technikát alkalmaz fest olajjal, pasztellel, készít grafikát és kőnyomatokat, fest tájképet, figurális kompozíciókat, aktokat. Itthon készült képeinek színvilága mélyebb, szomorúbb, 1934-ben készült Önarcképén megtört; halvány, elmosódó, vizes, könnyes kép. Utazási során készített festményei világosabb, derűsebb, gondtalanabb világot mutatnak.

        

FARKAS ISTVÁN

     

FÉNYES ADOLF

Eredeti neve Fischmann Kecskeméten született  1867. április 29-én, Budapesten halt meg  1945. március 14-én. Apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi, anyja Wahrmann Regina. Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult. Miután hazatért, 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. A szolnoki művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. 1944-ben Horthy Miklóstól kormányzói mentességben részesült (mint Telcs Ede és néhány más művész is). A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. Két hónappal a gettó felszabadulása után a Nagymező utcai műteremlakásban agyvérzést kapott, a kórházban már nem tudták megmenteni. Más forrás szerint „a gettóban halt éhen, ahonnan a 80 éves agglegénynek már nem volt ereje hazajönni.”

A KÉPNÉZEGETŐ NAPLÓJA - FÉNYES ADOLF: Öreg festő a téli tájban - 1940  körül

Aradi Nóra albuma Fényes Adolfról a Corvina kiadónál jelent meg 1979-ben, frisebb ismertetést nem találok a festőről, régi könyv, a szövegköz a képei feket-fehérek. Megszoktam Fényes Adolftól az élénk, ragyogó színeket, de az album első képei az 1985-ös Pletyka és 1898-as Özvegy festmények amúgy is sötétek lehetnek, A Pletykázok arcát csak a ptróleum lámpa világítja meg, emlékeztet  a kép Van Gogh nincstelenjeire. Van kedvenc képem is,  az 1913-as Mesetáj, megnyugtat a többszintes, dimbes-dombos zöld és melegbarna barátságosan emberi léptékű település, nem  érzem mesebelinek, lehet hogy van ilyen városka valahol, a szemlélő érzi,  olyan szépnek, mint egy vágyott, mesebeli világot, amelyben kivül kerülhet  az időn. Az album utolsó képe az Öreg festő, úgy képzelem, hogy a fehér tájban álló, és visszapillantó alak, mappával a hóna alatt a festő. Valahol a faluvégen vagy a külvárosban vagyunk, egyszerű parasztházak tükröződnek a befagyott patak tükrében, ami elválasztja az öreg embert a másik oldalon éléktől ebben a ködös, sejtelmesen-homályos téli tájban.

KÁDÁR BÉLA

Szegény zsidó családban született 1877-ben, hat elemi után kitanulta a vasesztergályos szakmát. Húszévesen gyalogosan nekivágott Európának, megismerkedett Európa nagy városaival (München, Párizs), s ekkor határozta el, hogy festő lesz.1899-ben, 22 évesen kezdte meg képzőművészeti tanulmányait. Festői pályájának kezdetét az útkeresés jellemezte.A második világháborúhoz közeledve a faji üldöztetés miatt neki és családjának is bujkálni kellett, felesége és mindkét fiúgyermeke a holokauszt áldozata lett. A II. világháború után korábbi stílusjegyeit ötvözte munkáiban, egyre dekoratívabb lett. 1949 után a művészeti közéletből kirekesztve, magányban halt meg.

A KÉPNÉZEGETŐ NAPLÓJA

      

A 20-as, 30-as években, még a második zsidótörvény bevezetése előtt idili képeket fest a falusi életről. Jó lenne belépni ebben a mesebeli vidéki álomvilágba, a bábszínházak  harsány, színes világba, tarka lovakat simogatni, virágos udvarokon állni, vasárnap  egymás felé hajló, fiatal, jókedvű, ünneplőbe öltözött fejkendős lányokat nézni,  élénkpiros ruhás,  hetyke fiúkat látni, titkon észrevenni a  szerelmesek találkozását, keresztény templomok mellett sétálni,  nyitott ajtós, ablakos falusi házakba benézni. Kádár Bélára nem jellemző rá a zsidó témák ábrázolása,  de ebbe a csodaszép világba néha  sötétebb színek is vegyülnek, a haragos kék égbolton fenyegetően vonuló  bárányfelhők rossz érzéseket keltenek.

KLEIN JÓZSEF

1986-ban született Csermőn, a képzőművészeti főiskola után Kecskeméten, Nagybányán, Párizsban alkotott. A húszas évektől műveivel a modern művészetet és szellemi megújulást képviselte. 1920-ban telepedett le Nagybányán feleségével, Kohn Pirivel, akinek kalapszalonja volt, kedves témája a nagybányai táj. 1943 szilveszterén antifasiszta grafikákat mutatott be otthon, bizalmas baráti körben. 1944 júliusában feleségével, a nagybányai zsidókkal együtt deportálják, halálának körülményei ismeretlenek, vagy Auschwitzban, vagy a melki KZ-táborban pusztult el.

   

A KÉPNÉZEGETŐ NAPLÓJA

Az alvó nőalakok mögött aranysárga mezőn legelésző lovak nyugalma, a természet változásának megfigyelése és meleg színei, az árnyas fasor szűrt fényei, a búzatáblák mellett elhaladó piros ruhás nőalak, a fák mögül kikandikáló cserepes otthonok, utcák képei, a mezőn megpihenő szép és erős asszony ábrázolásai a festő tájhoz, az itt élő emberekhez fűződő kapcsolatról mesél.


 

LEON ALEX

Leon Alex  nagyváradi festő, eredeti neve Löninger Sándor, szegény családból származott autódidaktaként szerezte ismereteit. Nagyváradról vitték munkaszolgálatra, egészségi állapota megromlott, sikerült a Szovjetunióba menekülnie, feltehetően egy osztrogi kórházban halt meg. Képei látomásszerűek, a kor emberének félelmeit fejezik ki.

     

A KÉPNÉZEGETŐ NAPLÓJA

A Sorstalanság című kép 1937-ben készült, komor színekkel ábrázolta a nincstelen, egymásnak háttal forduló két embert, a fiatal férfit és a fejkendős, hajlott hátú, arctalan idős asszonyt.

A fenyegetően sötétkék éjszakában, a roskatag ház bántóan éles fényei világítanak, azasszony lábánál lepedőbe kötve az összes vagyonuk, otthontalanok, a férfi odaszól a görnyedő öregasszonynak, de ez nem beszélgetés, csak egy szó, talán bántó, talán egy átkozódás. Reménytelen a helyzetük, kiszolgáltatottságuk, a nő beletörődő hallgatása, nincs menekvés sugallja a kép címe, a fogva tartó szegénységük teszi őket sorstalanná.

 

ORSZÁG LILI

Eredeti neve Oesterreicher Ungváron született 1926. augusztus 8.   festő, grafikus, bábtervező. 1937­-ben határozta el, hogy festő lesz, rajzolni tanul Rosenberg Miklóstól szénrajzokat, csendéleteket, szobrokat készített. 1944-­ben Ungváron érettségizett, a magyaron kívül csehül, szlovákul, németül, angolul, olaszul és héberül beszélt és olvasott. 1945­ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára ahol tanárai mellett baráti kapcsolatba került Pilinszky Jánossal. A Főiskoláról kikerülve az Állami Bábszínházban dolgozott díszletfestőként 1950 -­től 1954­ig. 1954–1960 között nem volt állásban, gyereklapokat, mesekönyveket, ifjúsági regényeket illusztrált, báb­ és díszletterveket készített. 1960­tól haláláig az Állami Bábszínház díszlet­ és jelmeztervezője, a festőműhely vezetője volt. Bródy Verával és Koós Ivánnal dolgozott együtt. 1968 és 1974 között több alkalommal járt Nápolyban és Pompeiiben, ahol a festői világához közel álló mítoszra talált rá. Budapesten halt meg 1978. október 1-jén.

  

       

SZÁNTÓ PIROSKA

KERT 

 

ZIFFER SÁNDOR 

Megjárta a náci munkatáborokat, ahonnét járáshibával tért vissza Nagybányára. E miatt gyakran műterme ablakából festette a környezetét: a régi pénzverdét, a Zazar patak partját, a malom árkot.