MŰVÉSZVILÁG

KABOS GYULA, FILMSZÍNÉSZ

EGY MOZINÉZŐ FILMES JEGYZETEI

Mennyire szerettük a Kabos filmeket, évekig nem játszották őket, amikor végre vasárnap délután levetítettek egyet, ott ültünk mind a tévé előtt. Szállóige lett tavasszal, "hagymát, hagymával eszek", apám elkezdte anyámat fijamnak szólítani, a pecséttel úgy bohóckodtam a könyvtárban, ahogy tőle tanultam.Milyen keveset tudok az életéről, zsidó származású.Rengeteg filmet forgattak vele, van olyan éve, hogy hármat is.

                   

1887. március 19-én született zsidó családban Budapesten. 1905-ben Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Pályáját még  ez évben kezdte Szabadkán.  1936-ot írunk, és a ”Lovagias ügy” Kabos-film vetítése ellen tüntetések kezdődnek. “Le a zsidó filmekkel” – kiáltozzák a tüntetők Pécsett. A film kapcsán kialakult vele szembeni nyílt támadás elkeseríti, félelemmel tölti el, legfőképpen fiát, Istvánt félti, nem önmagát. 1939-től már nem léphet színpadra, Amerikába menekült, kint is színész, magyar színész, nem ért máshoz. A három turnéból csak az első sikeres."Közben itthon, Magyarországon egyre erősebb támadások érik távollétében, főképp a "Magyarság" című folyóirat részéről. Ebben odáig megy a lap, hogy megkérdőjelezi Kabos magyar mivoltát is."

Milyen megható ez a történet, "Kabos a szűkös jövedelméből elküld 2000 dollárt a "Magyarság" főszerkesztőjének, hogy juttassa azt el a magyar gazdák egynémelyikéhez, hogy vetőmagot tudjon belőle venni, így biztosítva a jövő évi termést, és vele együtt az országot gazdagítsa. "

"Tudom, nevetséges összeg egy ilyen nagy probléma megoldására, de ha csak 2-3 gazdának néhány mázsa többletet jelent, akkor is jó érzés lesz itt az idegenben, hogy pár magyar gyerek nagyobb karéj kenyeret majszolhat..."

1941. október 8-án éri a halál, egy kívánsága van, itthon temessék el, ez a kívánsága 54 év elmúltával teljesült.

"1996. november 30-án - ismét szombati napon-, délelőtt a Farkasréti temetőben kései tisztelői és fiatal színész kollégái, akik nem lehettek már partnerei, olyan részvéttel fogják közre a hamvait tartalmazó koporsót, mintha valóban csak most, és nem ötvenöt évvel ezelőtt indult volna el az Örökkévalóság felé. A ravatalnál Székhelyi József színművész mondja búcsúztatójában: "Kabos Gyula teste ugyan már elporladt, de testamentuma, szelleme közöttünk járkál, csámpázik színháziak, filmesek és mozinézők, vagyis valamennyiünk között. A honi kultúrtörténet legnagyobb kisemberének, a humánum és a humor óriásának egész életműve, sőt halála is a kirekesztés, a lenézés, a megalázás elleni vádirat volt."

SERESS REZSŐ, SANZONSZERZŐ

EGY RÁDIÓHALLGATÓ MEGJEGYZÉSEI

Szól a rádió, szeretem ezeket a régi dalokat, a szöveget is tudom hellyel-közzel, sokszor hallottam már. „Csak átutazó vagyok itt a Földön, Az élet egy nagy, csodálatos semmi, Fizetek, főúr, Gyere, Bodri kutyám! Szomorú vasárnap! Seress Rezső szerzeményei, úgy halottam, hogy a Szomorú vasárnap megjelense után többen öngyilkosságot követtek el, a dalt 28 nyelvre fordították le, világhírű előadók tűzték műsorukra.

Seress Rezső zsidó családban született 1889. november 3-án Budapesten. Németországban Hitler került hatalomra, s hamarosan Magyarországon is zsidótörvények léptek életbe. Egy este hazafelé menet az újonnan megjelent nemzetszocialisták megverték, származása miatt lett munkanélküli. Behívják munkaszolgálatra pedig megkeresztelkedett.

A nagykátai Honvéd Kiegészítő Parancsnokságon jelentkezett katonának. Fegyvert, kapát kapott árokásásra, s front helyett az aknásított mezőket ellenőriztették vele.

Édesanyját deportálták, egy haláltáborban halt meg. Fél veséjét egy német tiszt szétrúgja, miközben szolgálatot teljesített. A legnagyobb haszon, amit a zongorista a Szomorú vasárnaptól nyert, a puszta élete volt. Egy német katonatiszt, aki korábban látta a „kis Seresst” Budapesten játszani, három és fél évnyi szenvedés után megmentette őt.

1945-re Seress Rezső számláján összesen 370 000 dollár jogdíj halmozódott fel, soha nem részesülhetett e mesés gazdagságból. Miután a háború véget ért, visszatért a fővárosba, és egészen haláláig nem is mozdult ki onnan. Jóllehet, Amerikában mesés pénzösszeg, számos ajánlat és hírnév várta, nem élt a távozás lehetőségével. Dalait indexre teszik, este, lámpaoltás után csak magának zongorázgatott, már semmije sincs. 1968. január 11-én öngyilkosságot követ el.