ISMERT EMBEREK

BÖHM ARANKA (Ipolyság, 1983. július 17 - Auschwitz, 1944)

Bőhm Aranka 1893-ban született, zsidó kereskedőcsaládban, apjának Böhm Ignácnak zsák- zsineg- és ponyvakereskedése volt. Fiatal lány korától irodalmi körökben mozgott, kereste ezt a társaságot, nem írt, de múzsa, szerető, írófeleség, öntörvényű személyiség volt, akinek alakját anekdoták, legendák, mesés történetek színezik. 1920 januárjában, huszonhét évesen találkozott először a nála hat évvel idősebb  Karinthy Frigyessel. Ekkor Aranka még férjnél volt, augusztus 14-én házasodtak össze Budapesten.Tizenhat évig, egészen Karinthy Frigyes haláláig voltak házasok.

RÉSZLET EGY OLVASÓ NAPLÓJÁBÓL

A strand fotókról nem tudom megállapítani milyen is volt Böhm Aranka ördögi vagy angyali, rossz vagy jó.  Nő, akiért rajongott Ady Endre, Déry Tibor, Kosztolányi Dezső, Tihanyi Lajos, a fotókról magabiztos, szép, mindenkit meghódítani képes és akaró fekete párduc néz ránk,  18 évesen ismerkedett meg Adyval, a Léda szerelem után, az akkor 36 éves költő szerelmes verseket írt a bakfishoz, ezek Ady "Arany-versei". A Fekete virágot láttál vers, 1913-ban a Nyugat 2. számában jelent meg, milyen találóan jellemzi Arankát, tényleg különös, fekete virág volt.

ADY ENDRE: FEKETE VIRÁGOT LÁTTÁL
Fekete virágot láttál,
Különös volt, tehát letépted,
Bocsásson meg neked a ledér Isten
Hogyha ez vétek.
Szívet láttál mészárszékes,
Hajnali, nagy, vásárló útban:
Az én szívem volt, szeretted és ízlett,
Csak én nem tudtam.
S most itt volnék követelve
Én, szegény, gyarló és kijátszott
S kijáró vérdíjad viszed el tőlem:
Az ifjúságod.

     

Aranka különös is maradt, 16 évig tartó viharos, összeveszésekkel, megcsalásokkal, kibékülésekkel jócskán tarkított második házasságában Karinthy Frigyessel.Karinthy Egy nőt szeretni kötetének borítóján a férfi nagyítóval nézi a nőt, bizonyára bonyolult jelenségnek találja, ha így pásztázza, Karinthy számára a kiszámíthatatlan, izgalmas Aranka sokat hozzátehetett ezekhez a szatirikus, néha komoly, olykor elgondolkodtató, máskor nevettető írásokhoz. Böhm Aranka része a magyar irodalomnak, életének vége ugyanolyan talányos, mint nyughatatlan személyisége.

Déry Tibor tanácsára vidékre ment, arra gondoltak hogy előbb a fővárosi zsidóságot deportálják. Zalaegerszegen vállalt a kórházban munkaszolgálatot, a felmentési engedélye késve érkezett, Auschwitzba deportálták, és ott mi történik? Valami szörnyűség, megőrül és már a megérkezéskor lelövik, más forrás szerint megtagadja az együttműködést Mengelével, sőt felpofozza, a harmadik variáció szerint július 20 és 25 között, külön kezelik a táborban, megőrült és gázkamrában végzte.

Szeretem ezt a képet Böhm Arankáról, ahogy ott áll a nyúlánk, szép  alak a Gellért fürdőben magabiztosan, halványsárga trikóban, égő fekete szemekkel, sötét hajával, egy felém küldött félmosollyal.

SZENES HANNA (1921. július 17 - 1944. november 7.) költő, magyar zsidó ejtőernyős, izraeli nemzeti hős.

„Egyike volt annak a 37 zsidónak, akit a brit hadsereg a magyarországi zsidók megmentésére küldött. A fiatal nőt 1944-ben Jugoszláviába dobták le ejtőernyővel, ahol csatlakozott egy partizáncsoporthoz. Miután átlépte a határt, magyar katonák elfogták, bebörtönözték és megkínozták, ő azonban mindvégig hallgatott a küldetéséről.” Szenes Hanna tehetséges költő volt, a Kék című verse 1938-ban arról a délutánról szól,  mikor átsétált a Margit-hídon, rácsodálkozott a naplementére, a Budai hegyekre, a Citadellára.

               

KÉK
Mentem keresztül a Margithídon.
Nem volt még este, csak alkonyodott,
A nap a hegy mögé már lebukott,
Levegőt hozott a Duna szele,
Budai illat is vegyült bele.

Néztem alattam a Duna vizét,
Lassan hömpölygött hatalmas teste,
Kék takaróval fedte az este,
Kék volt a sirály, amely habját súrolta,
Kék az örvény, mely a pillért karolta,
Valami kék áradt belőle szét.

Szemem áttért a szemközti hegyre.
Kék palást borult rá két büszke vállára,
Kék fátyol szállott le a Citadellára,
Kék fényben csillogtak a házak lámpái,
Kék ruhát öltöttek a parkok nagy fái,
Valami kék ömlött mindenből egyre.

Néztem mint ragyog fölöttem az ég.
Valami kék áradt belőle széjjel,
Kék üzenetet küldött az éjjel,
Magasan végtelen kék tenger terült el,
Egy felhő érkezett, a kékbe merült el.
Valami kék szállott, valami kék.